su

su(1)                       General Commands Manual                      su(1)



NÃV
       su - indÃt egy shellt más felhasználó- és csoportazonosÃtóval

ÃTTEKINTÃS
       su [-] [-flmp] [-c parancs] [-s shell] [--fast] [--login]
       [--preserve-environment] [--command=parancs] [--shell=shell]
       [felhasználó [argumentum...]]

       su [--help] [--version]

LEÃRÃS
       Az su parancs lehetÅvé teszi, hogy ideiglenesen más felhasználóvá
       válhassunk úgy, hogy egy új shell-t indÃt a kért felhasználó
       valós és effektÃv felhasználói azonosÃtójával, csoportazonosÃ‐
       tójával és másodlagos csoportjaival. Ha nem adunk meg
       felhasználó-t, az alapértelmezett érték a root (super-user). Az a
       shell indul el, ami a felhasználó passwd bejegyzésében szerepel, ha
       ott nincs semmi, akkor a /bin/sh. Ha a felhasználó-nak van jelszava,
       akkor az su meg fogja azt kérdezni, kivéve ha root-ként (a
       felhasználói azonosÃtó 0) futtatjuk.

       Alapértelmezésben az su nem változtatja meg az aktuális
       könyvtárat. ÃtállÃtja a HOME és a SHELL környezeti változókat a
       felhasználó password bejegyzésébÅl kinézett értékekre, és ha a
       felhasználó nem a root (a super-user) a USERésLOGNAME változókat a
       felhasználó nevére állÃtja. Az alapértelmezés az, hogy az
       elinduló shell nem lesz bejelentkezési shell.

       Ha megadunk argumentum-ként valamit, az is átadódik az induló
       shellnek.

       Az su se a /bin/sh-t, se más shell-eket nem kezel speciálisan.
       (ilyen az argv[0] "-su"-ra állÃtása, vagy a -c paraméter csak
       bizonyos shelleknek való átadása, stb.)

       Azokon a rendszereken, ahol van syslog(3), az su fordÃtható úgy is,
       hogy a sikertelen, vagy opcionálisan a sikeres próbálkozásokat is
       naplóztassa a sysloggal.

OPCIÃK
       -c parancs, --command=parancs
              Csak a parancs parancsot hajtatja végre a shell-lel a -c opció
              segÃtségével, Ãgy a shell nem interaktÃvan indul el.

       -f, --fast
              BeállÃtja a -f opciót az induló shellnél. Ennek talán csak
              a csh(1) és a tcsh(1), shelleknél van értelme ahol -f opció
              megakadályozza, hogy a startup fájlt (.cshrc) a shell
              beolvassa.  A Bourne-hoz hasonló shelleknél a -f opció
              letiltja a fájlnév minták kiterjesztését (filename pattern
              expansion), ami általában nem kÃvánatos dolog.

       -, -l, --login
              A shellt bejelentkezési shellként indÃtja. Ez a következÅket
              jelenti: törli az összes környezeti változót, kivéve a
              TERM-et, HOME-ot, és a SHELL-t (amiket a fent leÃrt módon
              állÃt át), és a USER-t és LOGNAME-t (amiket szintén a fent
              leÃrt módon állÃt át a rootnak), továbbá a PATH-t, amit a
              fordÃtáskor meghatározott alapértékre állÃt. Az aktuális
              könyvtárat a felhasználó home-könyvtárára állÃtja. A
              shell neve elé egy - -t szúr be, Ãgy eléri azt, hogy az
              beolvassa a startup fájlját illetve fájljait.

       -m, -p, --preserve-environment
              Nem állÃtja át a HOME, USER, LOGNAME, és SHELL környezeti
              változókat. Azt a shellt indÃtja, ami a SHELL változóban van
              a passwd fájlban lévŠhelyett, de csak akkor, ha az su
              parancsot vagy a superuser futtatja, vagy nem egy korlátozott
              (restricted) shellt akar futtatni. Az a shell korlátozott, ami
              nem szerepel a /etc/shells fájlban, vagy az su belsÅ
              listájában, ha ez a fájl nem létezik. Az opció hatásainak
              egy részét a --login és a --shell opciók hatástalanÃtják.

       -s, --shell shell
              A shell-t indÃtja a felhasználó /etc/passwd fájlban szereplÅ
              shellje helyett, ha parancsot vagy a superuser futtatja, vagy ha
              nem korlátozott shellt akar futtatni. (Korlátozott shell-t
              lásd fentebb.)

       --help Használati útmutatót Ãr a standard kimenetre, majd sikeres
              visszatérési értékkel kilép.

       --version
              A program verziójáról Ãr ki információt a standard
              kimenetre, majd sikeres visszatérési értékkel kilép.

Miért nem támogatja a GNU su a wheel csoportot? (Richard Stallman)
       Néha a rendszer fölötti teljes ellenÅrzést egy néhány emberbÅl
       álló csoport akarja kézbe venni. Például 1984-ben pár user a MIT
       AI laborban úgy döntött, hogy átveszik az irányÃtást a Twenex
       rendszer operátori jelszavának megváltoztatásával, és annak
       titokban tartásával.  (A puccsot sikerült leverni, és a
       felhasználókat jogaikba visszahelyezni egy kernel patch segÃ‐
       tségével, de Unix alatt ezt nem tudtam volna megcsinálni.)  (A
       fordÃtó megj.: a wheel csoportot ezzel a módszerrel könnyen
       önkényesen is leszűkÃthetik a csoporttagok , Ãgy tulajdonképpen
       nincs sok értelme.)

       Néha az uralmon levÅk elárulják a root jelszót. A szokásos su
       mechanizmus szerint, ha valaki megtudja a root jelszót, és
       szimpatizál a többi közönséges felhasználóval, elárulhatja
       nekik is. A wheel csoport ezt lehetetlenné tenné, és Ãgy
       bebetonozná az uralmon levŠhatalmát.

       Ãn a tömegek oldalán állok, nem az uralkodókén. Ha te mindig a
       fÅnökök és a rendszergazdák oldalán állsz, bármit is tesznek,
       akkor valószÃnűleg furcsálni fogod ezt a hozzáállást.

       A fordÃtó megjegyzése: Valami jó azért mégis lenne a wheel
       csoportban: az, hogy ha a root jelszó kitudódna azzal nem tudna
       bármelyik felhasználó közvetlenül visszaélni. A wheel csoporthoz
       hasonló dolgot lehet elérni a sudo csomaggal.

MEGJEGYZÃS
       A hibákat a bug-sh-utils@gnu.org cÃmen lehet jelenteni.  Az oldalt
       Ragnar Hojland Espinosa <ragnar@macula.net> frissÃtette.

MAGYAR FORDÃTÃS
       Havasi Ferenc <hafy@prins.externet.hu> és TÃmár András
       <timar_a@freemail.hu>



GNU Shell Utilities 2.0         18 August 1999                           su(1)